Mi lenne, ha ezt leírnád nekem?

A mai nap délelőttjét Bélus fiammal töltöttem. Ügyeket intéztünk, vásároltunk. Ritkán adódik ilyen alkalom, örültem az együttlétünknek. Várakozás közben beszélgettünk. Emlékeket is idéztem. Mi lenne, ha ezt leírnád nekem? - kérdezte. Csodálkozva néztem rá. Finoman, kicsit szégyenlősen mosolygott a bajsza alatt. - Én elfelejtem. - mondta.

Nem is olyan régen Gergő ugyanezt kérte tőlem. Meséljek a gyerek Gergőről neki. Mert ő sok mindenre nem emlékszik abból az időből.

Ma egész nap ez jár a fejemben. Emlékezni... ha tudnák, hogy nekem is milyen nehéz. Miért van az, hogy a sok szép és jó mellett, először a rossz dolgok jutnak eszembe? Igaz, hosszú éveken keresztül csak a drogról, a droggal kapcsolatos kínjainkról szólt az életünk. Tetszik, vagy sem, ma is ennek a levét isszuk. Nehéz túllépni ezen. Az élet minden területén.
Az "emlék", ami ezt a kérést előhozta a gyerekemből, a balesetével kapcsolatos volt. TB ügyben intézkedtünk, és akkor számoltam hangosan, hogy mennyi idő telt el azóta... Visszafelé mentem az időben. Két éve, hogy ennél a cégnél dolgozik. Előtte kb. egy évig dolgozott Marci bácsival.


Már négy éve, 2006 őszén történt.

Egy péntek éjszaka nem jött haza. Nem volt szokása ilyesmi. Akárhogy/akárhol is élt, mindig tudtuk merre van. Ha erdőben, akkor azt, ha máshol, akkor azt is. Nem értettem, rossz érzésem volt. Elkezdtem keresni. A mentősöknél kötöttem ki végül, akik pont műszak-váltottak. Tíz órakor végre megtudtuk. A Korányiba vitték reggel hét körül... nem tudják mi történt vele pontosan, de még él. Reszketve mentünk be a kórházba. A Rákos patak partján szedték össze, eszméletlen volt. Mellette injekciós tűk, ami egyértelműen jelezte, hogy heroinozott, és túladagolásra gyanakodtak. Ezért került abba a kórházba.
Mire mi odaértünk az ágyához, már magánál volt, és megismert bennünket. Még rajta volt a hatalmas fólia, amivel melegítették a lehűlés miatt. Öt napig feküdt az intenzíven. A lába az eredi méret többszörösére dagadt, az elhalt izomsejtek mérgezték a szervezetét, a veséje bajban volt. Dialízist kapott.
Öt napon keresztül azt hallgattuk, hogy meg fog halni.Aztán, mikor már túl volt az életveszélyen, akkor azt mondták, hogy nem tudják megmenteni a lábát, amputálni kell.
Mindenkit megismert, aki bement hozzá látogatóba... család, kolléga, barátok... De a történtekre nem emlékezett.
Az orvosok nem mondtak semmi konkrétumot. Egyszerűen nem tudták, marad- e valami maradandó károsodása. Egyben voltak biztosak: lassú lesz a gyógyulás.
Kb. két hét után került át a pszichiátriára. Nehéz időszak kezdődött számára.Ő mindig is olyan ember volt, aki keveset szólt. Itt pedig beszélgetni kellett volna a pszichiáterrel. Megcsinált mindent, amit mondtak neki, de nem nagyon lehetett szóra bírni. A lába folyamatosan, és nagyon fájt. Erre nagyon sokat panaszkodott. És bármit mondtak/tunk neki, képtelen volt megjegyezni. Ekkor lett világos és egyértelmű számunkra, hogy az egyik maradandó dolog ebből a balesetből kifolyólag a rövidtávú emlékezetének károsodása lett. Nem tudni meddig feküdt eszméletlenül a patak partján, az agyába nem jutott elég oxigén... Lehet javítani, edzeni az agyat, de kínlódni fog vele mindig. Így is lett.
Decemberben már itthon töltötte a hétvégéket, majd január végén végleg elbocsátották a kórházból. Féltünk, hogy fogja tudni ellátni magát, ha egyedül marad, de ebből nem volt semmi probléma. Április elején kezdett újra dolgozni Marci bácsival. Az öreg tudta a balesetet, tudta a memória zavart, vállalta, hogy foglalkoztatja. Nagyon szerette Bélust, a kórházban is meglátogatta.
Az első napon elkísértem a megadott találkozóhelyre. Aztán másnaptól már egyedül közlekedett, ahogy teltek a napok, hetek, hónapok egyre magabiztosabban. A szakmájából semmit nem felejtett. A lábfájása is elmúlt kb. fél év múlva. Ahogy azt a Korányiban az orvosok megjósolták... :o)))

A balesete után az első dolog, amit vett magának, egy számítógép volt. Hosszú-hosszú időn keresztül azt gondoltam, hogy felcserélte a drogot a számítógéppel... hogy most annak a rabja lett. Borókám mindig mondta, nyugi! Bélusnak idő kell. Lassan eszmél, lassan nyit. És igaza lett. Megismerkedett egy számítógépes játékon keresztül egy fiatalokból álló társasággal, velük már beszélgetett is. Aztán egyszer elment az első találkozójukra... és rendszeresek lettek ezek a találkozók.

És most, végrevégrevégre, már udvarol!!!!!!!

Drága gyermekem!

Most ennyi jutott eszembe erről az emlékről...
Nem a teljes történet, hiszen nem meséltem Gergő első reakciójáról, amikor megtudta, hogy túladagoltad magad...
Nem meséltem arról az érzésről, ami akkor éreztünk édesapáddal, amikor az első reggel, a kórházban a kezünkbe nyomták a vizes ruháidat. Egy fekete nejlonzsákban. Mint, amikor a Dédi meghalt, és megkaptuk a holmiját...
Nem meséltem arról, hogy a Mama hogy viselte azt a pár hónapot...
Nem mondtam semmit arról, mit érzek most, hogy felidéztem a történteket...

Egyszer majd folytatom az emlékezést.
És akkor abban már lesznek vidámabb dolgok is.

Köszönöm, Istenem!

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS IGEEEEEN!!!!!!!!!!!!

Gergő egy perce hívott, hogy már otthon vannak a Házban, Keresztúron!
Kimosta őket a vihar az erdőből, ahol sátoroztak. Így aztán a hazatérés mellett döntöttek!!!
Amíg a buszra vártak, szóba elegyedtek a környékbeliekkel, akik elmondták, hogy időtlen-idők óta nem éltek át ilyen vihart, mint az elmúlt két napban. Az utak járhatatlanok, a patakok folyókká gorombultak, a fák tövestől dőlnek ki...
Szerencséjük volt,hogy a busszal haza tudtak menni.

Köszönöm Édes Istenem!!!!

Rettegés

Azt olvastam a neten pár perccel ezelőtt, hogy hatalmas vihar közeleg. Piros riasztást adott ki a Meteorológiai Szolgálat a Közép-Dunántúlra. De máshol sem lesz sokkal jobb a helyzet.

Gergő valahol a Bakonyban bolyong egy társával. Egyetlen sátorral, némi ezmegazzal vágtak neki az útnak kedden. Zarándok útnak hívják, és tíz napig fog tartani.
Nem reagál a telefonomra, a Házban sem tudnak a két fiúról semmit.

Édes Istenem! Nagyon félek!

A drogokról és azok hatásairól

Mindig szomorúan hallom, hogyha valaki kapcsolatba kerül a droggal. Jó lenne, ha megszüntethetnénk ezt a szörnyűséget, ha kiírthatnánk a világból! De tisztában vagyok, hogy ez lehetetlen! Túl sok pénz van benne! Sajnos!

Így nem tehetek mást, mint leírom, hogy mire kellett volna figyelnünk annak idején, hogy előbb (talán időben!) észrevegyük, hogy a fiaink bajban vannak.

Úgy érzem, ez NAGYON FONTOS!

A dependens (függő) személyiség ismérvei:

• a realitás világában örömszerzésre való képtelenség
• önértékelési problémák
• pólusokban való gondolkozás, vagy nagyon pozitív, vagy nagyon negatív, melyek között könnyen vált
• empátiára való képtelenség, mások igényeinek figyelembevétele hiányzik
• öngyilkossági kísérletek
• saját-ösztön kielégítése, mint legfontosabb cél
• közösségi normák figyelembevételének képtelensége
• bűnözéshez való jellegzetes viszony... bűnöző szerep felvállalása
• zárkózottság,, kommunikációs problémák, elmagányosodás
• üldözési mánia, szorongás
• boldogságot külső forrásból várja
• irányítás igénye, döntésképtelenség
• depresszióra való hajlam
• indokolatlan hangulatváltások
• nárcisztikus igények (legyek középpontban, foglalkozzanak velem)
• zsarolós helyzetek teremtésére való hajlam
• fizikai, szexuális bántalmazottság, kapcsolódó pszichés sérülések
• önismeret hiánya
• betegszerep, mint identitás
• identitásváltozásból származó deviáns önértelmezés
• a drog, mint egyedüli kielégülés forrása
• torz hierarchia kialakulása
• a teljesítmény fogalmának ismeretlen volta
• beszűkült személyiség (egyetlen cél a kielégülés, más értékrend el nem fogadása)
• torz családkép

Bemásolok ide egy összeállítást a drogokról, azok közvetlen hatásairól, és az elvonás tüneteiről.

Cannabis-származékok

Marihuána

Formája: növény szárának és leveleinek összeőrölt formája.
Hatásai: szájszárazság, enyhe szédülés, feldobottságérzés, nevető rohamok, gátlások oldódása, kitágult pupillák, bedagadt szemek, esetleg hallucinációk, illúziók.
Pszichikai függőséget okoz, a kemény drogok előszobályának nevezik.

Hasis

Formája: a cannabis virágzó ágvégződéseinek gyantája.
Hatásai: szájszárazság, szédülés, fokozott szívműködés, koordinálatlan mozgás, nevetéskényszer, bódultság, esetleges hallucinációk, időérzék elvesztése, kitágult pupillák, bedagadt szemek, lappangó lelki, személyiségi problémák felszínre kerülése.
Túladagolása: hányinger, álmosságérzet (ún. bealvás), amelynél fennáll az aspiratio veszélye, ami azt jelenti, hogy a fogyasztó megfulladhat a saját hányadékától. Előfordulhat fokozott szívműködés és a vérnyomás drasztikus ingadozása.
Elvonási tünetei Erős pszichikai függőséget okoz! Kialakul a drogfogyasztókra jellemző élet, a kötelezettségek iránti közömbösség.

Amphetaminszármazékok és az LSD

Speed

Formája: fehér, sárga vagy rózsaszín por, ill. tabletta.
Hatása: 10-30 percen belül jelentkezik. Fáradtság- és éhségérzet elmúlása, agyi és testi teljesítőképesség, szívműködés, anyagcsere, izzadás fokozódása, szájszárazság. Növeli az agresszivitást, gyakran a hallucinációkat. Rendszeres használata legkésőbb 2 éven belül teljesen tönkreteszi a belső szerveket (szív, máj, vese), esetlegesen halált okoz.
Túladagolása: már az első alkalommal is halálos lehet. Rendkívül veszélyes, mert fennáll a szívinfarktus vagy az agyvérzés veszélye, azonnali orvosi beavatkozásra van szükség.
Elvonási tünetei: a szer kiürülése (kialvása) után, mély depresszió léphet fel. Elvonáskor jellemző a levertség, lábszár-, ill. alkarfájdalmak.

Extasy

Formája: tabletta, amely legtöbbször kedves figurákat ábrázol.
Hatása: hasonló a speed hatásához, de lényegesen erősebb érzelmi típusú hatása van. Kikapcsolja a szervezet védekező mechanizmusait (éhség-, szomjúság-, fáradtságérzet, emeli a testhőmérsékletet, többszörös szív-, vese-, és májterhelést idéz elő. A meglévő alaphangulat fokozódása (függetlenül attól, hogy az milyen irányú). Hosszútávú használata máj-, vese- és agykárosodást okoz.
Túladagolás és elvonási tünetek: ugyanaz, mint a speednél. A halálos dózis az anyagtól függően akár 1-2 tabletta is lehet. Az illegális előállítás miatt a tablettáknak gyakran ismeretlen szennyezőanyag-tartalmuk van, ez tovább növeli a mérgezés veszélyét.

LSD

Formája: Európában bélyegként, az USA-ban folyadék, tabletta vagy kapszula formájában is előfordul. (Az LSD bélyeg lényegesen kisebb, mint a postai bélyeg.)
Hatása: Hallucinogén, 30-45 percen belül fejti ki hatását, amely 8-12 órán keresztül tart. A tárgyak elfolyóvá válnak, a térérzékelés megváltozik, az érzelmeket pozitív és negatív irányba egyaránt fokozza. Kényszerképzeteket, helyzetmegítélési zavarokat, félelmeket, pánikbetegséget, tudathasadásos tünetegyüttest, öngyilkosságvágyat, mély depressziót idézhet elő. Súlyos személyiségzavarokat okozhat, lappangó elmebetegséget hozhat a felszínre. Előfordulhat, hogy a használó soha nem jön ki az LSD-"álomból".
Túladagolás: hányinger, pulzus váltakozása, pszichotikus tünetek, dühkitörések, pánikszerű félelmek.
Elvonási tünetek: erős pszichikai függőséget okoz, előfordulhat depresszió, végtagfájdalmak az amphetamin jelenléte miatt.

Ópiumszármazékok

Ópium

Mákgubóból nyerik különféle eljárásokkal.
Hatása: Kis mértékben afrodiziákum (potencianövelő), nagy mennyiségű, hosszútávú használata impotenciát okozhat. Hatása a hozzáadott szerektől függően széles skálán mozog. Nagymértékben tartalmaz mellék-alkaloidot, ezért fogyasztása kifejezetten veszélyes.

Morfium

Az ópiumból vonják ki.
Hatása: Euforikus, súlytalan lebegéshez hasonló állapot. A tudatos világtól való teljes elrugaszkodás, tökéletes álomvilág.
Túladagolás: mély, álomszerű eszméletvesztés után légzésbénulás.
Elvonási tünetek: Erős lelki és fizikai függőséget okoz fájdalomcsillapító hatása miatt. Ha a beteg nem jut megfelelő mennyiségű droghoz, erős fizikai fájdalmat érez, és ebbe bele is halhat. Tipikus elvonási tünet továbbá a remegés, hasmenés, pánikszerű idegesség. A leszokás orvosi segítség nélkül szinte lehetetlen.

Heroin

Formája: fehér vagy barnás por, oldat.
Hatása: Személytelen boldogság, eufória. Gyomor- és májkárosodást okoz, idővel a szervezet teljes pusztulását idézi elő.
Túladagolása: ugyanaz, mint a morfium.
Elvonása: A morfium elvonási tünetei kb. hatszoros intenzitással.

Kokaszármazékok

Kokain

Formája: fehér por.
Hatása: Fokozza a testi és szellemi teljesítőképességet, euforikus állapotot idézhet elő. Megszünteti a fáradtság-, szomjúság- és éhségérzetet. Enyhén hallucunogén. Kiürülésekor depressziót, levertséget, agressziót, negatív képzeteket okoz.
Túladagolása: eszméletlen állapot, drasztikus vérnyomásesés, akut szívhalál.
Elvonási tünetek: Erős pszichikai függőséget okoz, de előfordulhatnak testi hiányjelenségek is.

Crack

Formája: Sárgásbarna, szilárd, törékeny anyag. Kristályok formájában kerül forgalomba.
Hatása: A legalattomosabb, leggyilkosabb kábítószer. Többnyire szennyezett, és használata rövid időn belül halálhoz vezet. Drasztikusan emeli a vérnyomást. Rövid ideig tartó euforikus hatását mély depresszió követi. Rendszeres használata pszichózist, agresszivitást, antiszocializálódást, üldözési mániát, gyors lezüllést okoz. Rendkívül erős függőséget okoz.
Túladagolása: Drasztikus vérnyomás- és pulzusnövekedés, szívroham vagy agyvérzés.
Elvonása: Elviselhetetlenül erős pszichikai elvonási tünetek: hallucinációk, víziók, pánikreakciók. A crackfüggők mindenre képesek adagjuk megszerzéséért! Testi hiányjelenség: tipikus szürke, petyhüdt, megereszkedett bőr. A leszokás szinte lehetetlen (még a heroinról való leszokásnál is nehezebb).

Levél a múltból...

Ma, a tavaszi nagytakarítás-folyamban, az íróasztal került sorra, egyebek között. Kipakoltam mindent, az utolsó szál papírig. Elképesztő, hogy milyen tetemes mennyiségű fecni bír összegyűlni két IGAZI RENDRAKÁS között...

Szortíroztam, válogattam, mi a szelektív, mi az elégetni való, amikor valami sárga villant meg...

Rögtön tudtam, hogy mi fog előbújni a papírhalmazból! Úgy őrzöm ezt a pár jegyzettömb-lapot, mint valami ereklyét. A papírokon egy levél van, amit én írtam, de Gergő mondta tollba...

Ez volt az első fogalmazása, amiben a drog-karrierjét próbálta összefoglalni. Azért született meg, mert rehabra jelentkezett. Akkor éppen a komlói Leo Amicihez.

2000 őszén íródott. Azon a nyáron töltötte be a tizennyolcadik életévét.

Bemásolom ide az egész levelet, változtatás nélkül, ahogy anno leírtuk (kivéve belőle a személyes adatokra vonatkozó részt)

"Sziasztok!

Ma reggel jelentkeztem nálatok telefonon, mert szeretném, ha segítenétek leszokni a drogról. Úgy érzem, már nem kapok elég segítséget az itthoniaktól.

...... vagyok, .... születtem, éppen, hogy csak betöltöttem a tizennyolcadik évemet.

....... lakom. Illetve már csak a személyimben szerepel ez a cím, mert az apám két nappal ezelőtt elzavart otthonról.

Drogos "önéletrajzom" 14 éves koromban kezdődött, két héttel azután, hogy befejeztem az általános iskolát. (Ez a 8 ált. a jelenlegi iskolai végzettségem)

Elkezdtem füvezni. Mikor először próbáltam, nem jött be nálam. Másodszorra viszont már nagyon jó volt. Ezután egyre többet füveztem, minden nap szívtam, egyre többet és többet... Nyár végére már napi négy gramm volt az adagom átlagosan, de sokszor még több is! Aztán hétvégente jött a speed, utána napközben is volt a speed. A következő állomás az LSD-s bélyeg volt hétköznap és hétvégén is.

Úgy tudták otthon, hogy iskolába járok, de ez nem volt igaz. A haverokkal jártuk a várost, be voltunk állva állandóan. Az időtartamokkal most már nem vagyok teljesen tisztában, de kb. egy év alatt jutottam el odáig, hogy ezeket az anyagokat keverve használtam. Kb. még egy évig így ment, csak egyre több anyaggal, egyre kevertebben, még káoszosabban csináltam. Ezek mellé jött még a extasy tabletta. Ekkor már minden nap keverve használta az összes anyagot, ami csak létezett számomra. Ez kb. fél évig tartott.

Aztán elkezdtem speedel lőni magam, és speed-függővé váltam. A legtöbb, amit belőttem egy éjszaka alatt az négy gramm volt, de volt olyan is, hogy 5-6 grammot szívtam fel orrba egy éjszaka alatt...

Utána jött a heroin. Elkezdtem egy jó pakkal, aztán lett másfél, és egyre több... Naponta többször is szúrtam, nem csak egyszer. Ez így ment egy jó évig. Keményen heroinoztam ez alatt az idő alatt.

A balhék állandósultak körülöttem otthon. Apuék megtalálták az injekciós tűkert és a kanalakat, és persze számon kérték. Apu többször megvert a lógások, a többnapos eltűnések miatt. Volt olyan is, hogy összeverekedtünk.

Aztán volt egy egész hetes eltűnésem. Ezt végig szúrtam, meg "bélyegeztem", meg rengeteget szívtam. A csúcs volt az egyik haveromnál egy két napos buli, aminek a vége az volt , hogy "UHHHH"!

Ahogy teltek a hetek, hónapok, persze próbálkoztam újabb iskolával, aztán dolgozni is elmentem a szüleim nyomására. De például a suliba is csak egyszer voltam bent, a munkahelyemen talán egy hónapot voltam összesen. Mind a kettő helyett inkább visszajártam a haverjaimhoz, és füveztünk és "bélyegeztünk" és herkáztam ezerrel.

Nem csináltam semmi mást, mint lógtam a haverokkal és össze-vissza kábítószereztem. Ami jött, azt csináltam.

Azután jött tavaly decemberben egy nap, amikor annyira belőttem magam, hogy azt hiszem, majdnem belehaltam. Akkor, a nagy adag heroin mellett még füvet is szívtam, nagyon sokat. Lőttem, szívtam... és nagy adagot lőttem, és megint szívtam, és szinte egész nap. A haverok úgy pofoztak föl a kocsi hátsó ülésén. Haza is vittek, de nem mertem bemenni, mert hogy akkor is, (mint annyiszor máskor), otthonról vittem el pénzt anyagra.

Valahogy eljutottam egy ismerősömhöz és ott aludtam éjszaka.

Reggel felkeltem, hozott a srác reggelit, és mire megreggeliztem, nyílt az ajtó, és belépett rajta az Apu nővére és az unokanővérem, hogy hazavigyenek magukhoz. Előtte persze ők már értesítették a szüleimet, és Anyu azonnal értem jött. Mikor Apu is megérkezett, akkor elmondtam nekik, hogy heroinfüggő vagyok.

Innentől járok drog ambulanciára. Ettől a naptól számítom a leszokási kísérleteimet.

Sokszor voltam az orvosnál azóta, de nagyon sokszor orvos helyett inkább visszamentem a haverokhoz belőni magam és füvezni.

Most a nyáron is füveztem sokat. És ezen az utolsó héten heroinoztam és speedeztem is... lőttem magam, és szanaszét szívtam az agyamat.

De le akarok szokni!

Újra elmentem az orvosomhoz, kb két héten belül valószínűleg befekszem a kórházba két hétre az ő javaslatára, hogy felerősödjek egy kicsit.

És szeretnék (nagyon akarok!) elmenni hozzátok, hogy megpróbáljak meggyógyulni!

Ezt a levelet az Anyukám írta, de én mondtam a történetet. Persze minden nincs benne a levélben, mert hosszú történet ez az egész ügy..."

Hát ennyi volt a levél.

Most, ahogy beírtam ide, láttam magunkat az Anyunál, ahogy ülünk az asztalnál, Gergő diktál, én írok, közben beszélgetünk. Megrendítő volt hallani ezeket a dolgokat nekem akkor. Hiszen először fordult elő, hogy ilyen mélységben, ennyire részletesen mesélt a drogosról.

Aztán eltelt tíz év, s annyi minden történt azóta vele... velünk... eltűnések, veszekedések, majdnem halál...

Egyre lejjebb csúsztunk... megjártuk a poklot mindannyian.

Furcsa érzések kavarognak bennem...

Felidéződnek azok a napok, hónapok... a rettegéssel töltött órák. Érzem az elkeseredettséget, ami akkoriban állandó társunk volt.

Ma már látom azt is, milyen gyenge próbálkozás volt ez leszokási kísérlet. (Nem is vették komolyan a Leo Amiciben, soha nem jutott el odáig.)

Aztán az össze-vissza kavargó érzések után megnyugszom. Hiszen mindezeken már túl vagyunk.

ÉS ÉL A FIAM!

* Szombaton tudtam meg, hogy Gergő egyik általános iskolai évfolyamtársa, aki akkor az egyik legjobb barátja volt (sajnos a drogosságban is!), nemrég beadta magának az aranylövést.

Huszonhét éves volt.

Nyugodj békében Kisbeszi!

Bizalom

Két nap telt el szombat óta... nagyszerű dolog volt ott lenni velük... látni a fiúk örömét, hogy együtt lehetnek. Még most is melegíti a szívem. Beszélgettünk... és voltak hallgatásaink is... de azt is jó volt megélni... mert együtt voltunk.
Érzem, hogy egyre kevesebb lesz az ilyen alkalom. Kincsként fogom őrizni a lelkemben ezeket a pillanatokat. Még fáj a gondolat, de kezdem elfogadni, hogy elindultak valamerre. Nélkülünk. Nem biztos, hogy tetszik az irány, de hagynom kell őket...
AZ ÉN GYEREKEIM! Lehet, hogy későn érnek, ugyanúgy, mint én, de megtalálják az útjukat előbb-utóbb, önálló személyiségekké válnak, lesz saját életük.

Arról beszélgettünk szombaton a csoporton, hogy van e bennünk bizalom. Akkor azt mondtam, hogy bennem most éppen nincs. Tenni sem tudok érte pillanatnyilag, hogy legyen. Illetve azt érzem, hogy nem nekem kell tennem. Én várok most.
Még nincs bizalmam... még nem kaptam teljesen vissza a fiam a drogostól...

(Én is voltam már olyan helyzetben, amikor rohadtul elvesztettem egy számomra fontos ember bizalmát... hosszú évek kemény munkája volt újra elnyerni... De az is lehet, hogy sosem lesz többet feltétlen bizalma bennem. Ki tudja?!)

Viszont én HISZEK a fiamban!
HISZEK ABBAN, HOGY KÉPES LESZ VISSZATÉRNI A POKOLBÓL KÖZÉNK!
HISZEK ABBAN, HOGY ISMÉT TUD MAJD ÖRÜLNI, MOSOLYOGNI, SZERETNI, ÖNFELEDTEN NEVETNI!
HISZEM, HOGY AKAR ÉLNI!

És előbb-utóbb, szinte észre sem vesszük, megjön majd a bizalom is!
Nem is kell ezen hosszan rágódni!

Kimenő

Már egy ideje kapcsolatban állok a Gazdagréti Gyülekezettel. Második terápiámon kezdtem el rendszeresen oda járni. Először csak kimenőimen, istentiszteletre. Már ezeken az alkalmakon megfogott az a légkör, ami ott van. meg tudtam nyugodni, és szimpatikusak voltak az emberek. Voltam Alpha kurzuson, alpha hétvégén, aztán béthán, és utána elkezdtem házi csoportra járni. Erről a csoportról annyit kell tudni, hogy alpha kurzus eleje óta együtt van. Amikor tehettem, mentem és találkoztam velük. Annak ellenére, hogy sok feszültség és szorongás volt bennem, amikor velük voltam. Nagyon ritkán tudtam oldott lenni. Persze ez nem miattuk volt, hanem azért, mert folyamatosan romboltam az önértékelésem és azt a pici önbizalmamat... A folyamatos keret-tágításokkal, elfojtásokkal, őszintétlenségemmel. Valamilyen szinten végig kísérték, végignézték a visszaesésemet. Aztán megismerték a drogos, anyag-irányította Gerit. Először csak kölcsön kértem tőlük... Aztán meg loptam is tőlük. Mindezt úgy, hogy még segítettek is anyagilag engem. Ezeknek a tudatában mentem el tegnap Gazdagrétre.
Nyugtalan voltam, szorongtam, amikor elindultam tegnap reggel. Amikor fölértem Kelenföldre, már oldottabb voltam. Ez köszönhető volt annak, ahogy gondolkodtam... Meg annak is, hogy ott volt a Söri, meg a a Marci is Kelenföldön. A templomban szeretettel fogadtak, de én zavarban voltam. Aztán egyre többen vették észre, hogy ott vagyok, és örültek neki. Köszöntek, meg mosolyogtak. Elkezdtem megnyugodni. Istentisztelet után beszélgettem az érintett emberekkel. Megkönnyebbültem, és teljesen megnyugodtam. Az volt bennem, hogy túl vagyok rajta. Aztán visszafelé már nyugodt voltam, és amikor befelé sétáltam Ráckeresztúrra, teljesen felszabadult lettem. Szép idő volt és jó levegő, jól esett sétálni egyet. Aztán beszélgettem a Zénóval és tartott nekem egy sokkoló tükröt... ami fájt és levert lettem tőle. Felhívta a figyelmemet a "szégyenlem magam és bocsánatot kérek" mondat jelentőségére. Egész életemben elkerültem, és nem mondtam ki ezeket. Ezzel el is zárkóztam az elől, hogy tisztázzuk és kimondjuk a dolgokat.