"Gery-t olyannak látom, mint a homokozóban játszó gyermeket, ki mamájával épített várat. Szép volt, vizet is hoztak a várárokba, de néha összedőlt, meg piszkos lett a keze, aztán szemébe, nadrágjába ment a homok. Így elment a kedve a játéktól. Most újra kedve van játszani, már tudja, meri egyedül és komolyabb várat épít. Korábban nem volt alkalmas a vár, sem ő vendégek fogadására, de most szeretettel várja őket terített asztallal és asztali áldással. Aki pedig nem tud eljönni hozzá, azokhoz szívesen megy váruk építésében segédkezni, tapasztalatot cserélni. Van mit adnia és tud még kapni is.
Ezért szeretettel ajánlom őt szolgálattételre, remélve, hogy VÁR-ja őt (neki) az ÖDE.
Tisztelettel:
Victor István
református lelkész"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése