"... erőt kérek a hétköznapokhoz."

"Saint-Exupery:Fohász
--------------------
Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és
forgatagában időben rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat.
Segíts engem a helyes időbeosztásban.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok
fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy
csupán másodrangú fontossága
megítéléséhez.

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a
mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak
az életen, de értelmesen osszam be
napjaimat, észleljem a váratlan
örömöket és magaslatokat.

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy
az életben minden simán kell,
hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a
józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai,
amelyek révén növekedünk és érlelődünk.

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához.
Az igazságot az ember nem magának
mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen
Úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek segíts, hogy tudjak várni.
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk
Van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb és
legtörékenyebb Ajándékára méltók lehessünk.

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a
kellő pillanatban és a megfelelő helyen
szavakkal vagy szavak nélkül egy kis
jóságot közvetíthessek.

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől.
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt,
amire szükségem van.

Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Ámen"


Időről időre belebotlom ebbe a versbe. Biztosan megvan az oka.

És mindig, amikor rátalálok, nagyon ott van bennem a hangulata.

Pár perccel ezelőtt beszéltem Gergővel. Folynak a könnyeim, pedig semmi baj nincs vele. Egyszerűen csak éli az életét a Házban, szervezi a diakóniai évét, már beadta a pályázatait. Pár nap múlva megy egy személyes beszélgetésre a szervezetekkel, ahová jelentkezett... aztán jön az elbírálás időszaka, nem tudom, mikorra kap választ. Meglesz az is, mire kell, szeptemberig van idő.

Csoportokat vezet, takarítást szervez, készül a keresztelőjére, és a zarándokutat készíti elő.


Most eszembe jutott az Anyukám.

Hogy csinálta, hogy akkor engedte el a kezünket, amikor kellet?

Vajon mit érezhetett?


"Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz."