Fázisváltási kérelem

Négy hónapja vagyok itt, és néha olyan érzésem van, mintha el sem mentem volna innét 2007 óta. Októberben, mikor visszajöttem, eléggé meg voltam törve és reménytelennek éreztem azt, hogy én valaha is józanul éljek. Nem láttam magamat semmiben tisztán, se munkahelyen, se bármilyen kapcsolatban (párkapcsolat, barátok, család), és önállóan sem. Nem tudtam a munkatársak szemébe nézni. Nagyon mély szégyen és bűntudat gyötört. Az első három hétben nem sokat vállaltam, nem küzdöttem. Viszont, ami már akkor feltűnt, hogy sokkal könnyebben nyitottam a közösség felé és nem okozott akkora nehézséget a beilleszkedés. Ebben persze az is közreműködött, hogy ismerem az itteni rendszert és terápiát. Azután jött az a lakógyűlés, ahol meg lett említve a nevem. Ez indított igazán a helyes úton. Elkezdtem feldolgozni a visszaesésemet. Ebben nagy segítségemre volt a VIM*. Nem voltam tisztában, és nem is tartottam fontosnak azt, hogy mik a visszaesési tüneteim. Ez az egyik legfontosabb dolog, ami most első fázisban értelmet nyert és tudtam gyakorolni. Meglátni a folyamatokat, amik bennem zajlanak és tenni ellenük. Ami most, szintfelmérőn is kijött, hogy komoly problémám még mindig a konfliktus helyzetek kezelése, és az ebből származó elfojtásaim kezelése. Arra a szintre már eljutottam, hogy felismerem ezeket a helyzeteket, de még mindig a két végletben mozgok, vagy kikerülöm, illetve kilépek a szituációból... vagy elcsúszik a közlésformám. Ebből jött elő, és lett világos számomra, hogy az indulat-kezeléssel is vannak gondjaim. Ez nekem teljesen új dolog, nem láttam ezt eddig magamon, és nem éreztem problémának. Ami fontos még, és szintén szintfelmérőn jött elő, a makacsságom és az önfejűségem. Tudok már segítséget kérni, de az elfogadás részében még van mit fejlődnöm. Rengeteg haladást tapasztalok magamon, sokkal nyitottabbnak érzem magam, könnyebben neszélek magamról, de észreveszem a problémákat. Tudok őszinte lenni magamhoz és a körülöttem élő emberekhez. Beismerem, ha hibázom, ha rosszul gondolok valamit. Mögé tudok állni annak, amit mondok, és nem várok el olyat másoktól, amit magamtól ne várnék el (úgy gondolom, ebben is tudok mérlegelni, bár néha nehezen megy). Sokat fejlődött a vélemény-felvállalásom, könnyebben mondom ki a gondolataimat, és érzem ennek fontosságát és hasznát. Sok munkám lesz még a pesszimizmusom legyőzésével, és a rugalmasság objektív mérlegelésre alapuló használatával. Mind magam felé, mind mások felé egyaránt. Nagy segítségemre lesz, ha megtanulok pozitívan ránézni a körülöttem és a bennem zajló dolgokra. Hangsúlyt kell fektetnem a rendszerességre,ennek a gyakorlására, mert még mindig döcögősen megy. Gyakorolnom kell a következetességet a kapcsolataimban. A mentori munkában folyamatosan azt éreztem, hogy meg vagyok erősítve a gondolkodásomban és persze fel lett nyitva a szemem. ha valamin át akartam siklani. A hitemmel kapcsolatban is vannak és voltak nehézségeim és haladásaim is. Mostanra teljesen átfordult bennem a jövő-képemmel kapcsolatos negatív látásmód. Hiszek abban, hogy okkal kerültem ide megint, mert valami célja van velem Istennek, és a sok rossz dolog ellenére , amit tettem, szeret és kegyelemben részesít. Már látom magamat józanul és önállóan élni. Észre veszem Istent a hétköznapokban... a jelenlétét.. szól hozzám nap mint nap, és mutatja az utat, ha lankad a figyelmem, "felpofoz", ha vadhajtások kezdenek nőni, megmetszi. És a legfontosabb, hogy szeretetre tanít és tudok hálás lenni, ami gondolkozásomban jön elő. Így zárom az első fázist, és vágok neki egy nem túl hosszú, de annál tartalmasabb másodiknak. Ami nem lesz egyszerű, mert már most megjelent, ami régen, a lazulás és a rendszer ismeretének kihasználása. Egy pár példa erre: tortáztam, mert a Beni beteg lett, és egyből az ugrott be, hogy kivonom magam az aznapi, délutáni csoportokból.. könnyebb út. Vagy, hogy nem takarítok, már megtehetem... Vagy az, hogy majd én tudom, mikor beszélek esti talin, vagy akármilyen csoporton. Nem lesz hosszú a második fázisom. Felelősség terület szinten át akarom venni S. Petitől a takarítást, ez konkrét célom, aztán majd még amire lehetőségem lesz. Szemináriumokat fogok tartani. Konkrétan hármat, a dependens személyiségről. VIM-et fogok tartani, ezt már a most következő héten. Akarok egyet orientálni és egy csoport-vezetést végig vinni. Patronálni is akarok, mert ezzel, ugyanúgy segítek magamon is, mint a másikon. Ezt ugyanúgy fogom csinálni, mint Balázs, mert szerintem ez hatékony és tapasztalataim szerint mindenkinek hasznos. Március közepétől elkezdek készülni a harmadikos szintfelmérőre, ugyanúgy, mint a másodikra. A kimenőimet, az egynaposakat Gazdagrétre tervezem, vasárnaponként. Fontosak nekem az ott megismert emberek, és helyre akarom hozni velük a kapcsolatomat. Szeretek oda járni. Két két-napos kimenőt tervezek, ezekkel kapcsolatban m,ég bizonytalan vagyok. Ötleteim vannak, de még anyagilag nem tudom, hogyan lesz kivitelezhető. Április 21-re fogom kérni a harmadikos szintfelmérőmet. A zarándok úttal kapcsolatban úgy döntöttem, hogy egyedül akarok menni, és tavasszal. A fő célja egy olyan folyamat vége lesz, ahol a múltbéli bűnök, terhek kerülnek majd lezárásra. A diakóniával kapcsolatos dolgaimat is elkezdem intézni, amint többet megtudok a lehetőségeimről. Összességében úgy érzem, hogy ezek a célok, és az első fázisból hozott pozitív és negatív dolgok fognak új kihívásokat hozni, illetve már hozna is, így tudok tovább fejlődni és készülni a diakóniára, ami a legfőbb célom. És persze a kinti életre.ű


*VIsszaesésMegelőzés