Levél a jövőből

"Szia Geri!

Öt év telt el, mióta utoljára láttuk egymást. Sok minden történt azóta. Emlékszem, éppen az A-val voltál elfoglalva, pedig érezted, hogy nem tesz jót Neked!. Aztán, amikor elváltak útjaink, utána hallottam, hogy Isten kezébe tetted és az akaratára bíztad ezt a történetet. A terápiádon végig rengeteget tanultál magadról és sokkal türelmesebb lettél az eltelt hónapok növekedésével. Rengeteg szemináriumot, és csoportot tartottál és folyamatosan tetted ezt, ami nehéz volt és szorongást, félelmet generált benned. Megtanultad és tudatosítottad magadban a visszaesésre utaló jeleidet, és azt, hogy egyedül nem tudsz tiszta maradni. Szembe néztél magaddal, és, ha kellet beismerted a hibáidat. Bele tudtál nézni a fájdalmas tükörbe. Azt az önismeretet, amit összeszedtél, arra használtad az egész terápia alatt, hogy változtass a gondolkodásodon, és a régi berögzült viselkedéseden. Volt egy zarándok utad, ami nagyon sokat segített abban, hogy mélyebb legyen az Istennel való kapcsolatod. Mielőtt elmentél erre az útra, megkeresztelkedtél. Felnőtt keresztség volt, érezted ennek súlyát, erejét. Rengeteg hullámvölgy volt, amíg eljutottál az öreg irodáig, de szinte végig kiegyensúlyozott tudtál maradni. Aztán jött az öreg iroda. Egy hónapig "vezetted" a Házat és jól csináltad. Mérlegeltél a döntéseid előtt, és, ha kellett visszakoztál... beismerted, hogy hibáztál. Már terápiád alatt eldőlt, hogy önkéntes évre mész. Valószínűleg ez is motor volt végig a Misszióban töltött idő alatt. Végül Olaszországban kötöttél ki. Az eleje nagyon nehéz volt. Magányos voltál és nyelvi nehézségek miatt nehezen illeszkedtél be. Ráadásul egyfolytában csak dolgozni kellett, és bár számítottál erre, mégis "lesokkolt". Három hónap után kezdtél beilleszkedni. Már tudtál beszélgetni... szereztél ismerősöket és lettek barátaid. Voltak forró helyzetek, amikor piáltak és szívtak a körülötted lévő emberek, de mindig a józanságot tartottad szem előtt, és nem hagytad magad befolyásolni. Ez alatt az egy év alatt, amíg segítő voltál, megtanultál tanulni, önálló lenni és beosztással élni. Rengeteg élményt szereztél, láttál egy darabkát a világból, amire mindig is vágytál. A diakóniai év végére jól beszéltél olaszul és már angolul is meg tudtad értetni magad. Addigra teljesen letisztult benned az, hogy segíteni akarsz az embereken, ez a te utad. Ebben találod meg magad és ki tudsz teljesedni. Olaszországból hazatérve lementél Pécsre, találtál magadnak munkahelyet. Úgy érkeztél oda, hogy szeretsz élni és az apró dolgok is örömet okoztak. Tudtál büszke lenni magadra és a hibáidat is tudtad sikernek megélni. Aztán elkezdted az érettségit, már minden könnyebben ment, hamar beilleszkedtél, lettek barátaid és azért szerettek meg, aki vagy és nem azért, aki voltál. Magadat adtad. A négy év alatt rengeteg tapasztalatot szereztél az életről, emberekről, de ami a legfontosabb: magadról.
Most 2015 van! Van egy barátnőd, akit szeretsz, és ő viszont szeret téged! Önálló vagy. Nem fenékig tejfel az élet, de jól érzed magad a bőrödben. Van albérleted, rengeteg ismerősöd, barátod, és végre ejtőernyőzöl. A barátnőddel együtt, mert ő is egy kicsit őrült.
Tegnap jelentkeztél a főiskolára..."