Látogatóban

Szeretem a Házat, szeretek ott lenni. Mindegy is, hogy látogatok, vagy csoporton veszek részt...

Meglepődtem, hogy milyen sokan gyűltünk össze.
Sosem voltunk még ennyien a csoporton, mint ma.

Eszter próbálta a szűkre szabott keretek között tartani kikívánkozó kérdéseinket, terelgette csapongó gondolatainkat. Ma nem EGY témát jártunk körül a sok felvetésből, hanem azt kértük, hogy mindegyikről beszéljen/beszéljünk inkább pár szót.

Volt szó a bizalomról, a párkapcsolatokról, amikor az egyik fél szenvedélybeteg, és közös gyermek is nehezíti a döntést: menjek vagy maradjak.

Felvetődött a dilemma: "25 éves vagyok, szeretnék külföldre menni, ott kipróbálni magam. Mit csináljak? Menjek? Maradjak? Szeretem őt, szeretném, ha együtt próbálnánk meg messze innen... de mi van, ha ott sem tud beilleszkedni? Egyszer azt gondolom, CSAK AKKOR van esélye, ha elmegyünk messzire, máskor meg bizonytalanná válok..."

Mit tegyek, hogyan viselkedjek, amikor a rehab után kikerül az ÉLETBE a hozzátartozóm? Mondjam azt talán, hogy eddig segítettem, de most menj és bizonyíts máshol... legalább egy évig. Aztán majd jöhetsz hozzám megint.
Vagy hagyjam teljesen magára? Boldoguljon, ahogy tud...

Mivel biztathatom a szenvedélybeteget, hol fog munkát találni (legtöbbször mindenféle képzettség nélkül!), amikor rohamosan nő a munkanélküliség? Ha a környezetében, ahonnan a drogba menekült/rehabra került, sok az alkoholista.

Nem ihatok én sem alkoholt, ha ott van a szenvedélybeteg is a társaságban, csak azért mert neki egy csepp is ártalmára van?

Aztán valaki azt is firtatta, hogyan derítsük ki, miként válik egy ember szenvedélybeteggé? Mert, jó esetben a szenvedélybetegnek is lesz egyszer gyermeke, hasznára válhat esetleg, ha tudja, mire kell figyelni.

Szó esett a példamutatásról is. Mi van, ha én is valamely szenvedély rabja vagyok... Vagy közel voltam az alkoholizmushoz, de sikerült megállnom még időben... milyen példát mutatok?



Én ma alig-alig szólaltam meg. (Gergő csodálkozott volna, ha részt vesz a csoporton... hozzászokott már anyja aktivitásához...)

De volt egy téma, amiről eszembe jutott egy mondat... hát elmeséltem.
Egyszer, a családon belül valaki azt mondta nekem: TE NE AKARJ NEKEM GYEREKNEVELÉSI-TANÁCSOT ADNI, AMIKOR DROGOS A GYEREKED!
Mit mondjak, pofán csaptak a szavak.

Egy film a drogról és Ráckeresztúrról...


(Az első 26 perc szól a drogról és Keresztúrról, de a többi téma is nagyon érdekes!)