Kb. 4-5 alkalommal voltam a balassagyarmati addiktológián, kétszer vagy háromszor voltam a Nyírőbe... Ezekkel kapcsolatban azt gondolom, hogy nem sok köze volt a leálláshoz. Inkább erőgyűjtés volt, vagy csak éppen nem volt máshova menni. Kétszer voltam Deszken, kétszer voltam Kovácsszénáján. Ez a 4 alkalom kitesz mondjuk kettő és fél hónapot! Ezeken a helyeken még egyáltalán nem akartam leállni. Azt ÉREZTEM, hogy valami nem oké velem, de nem akartam egyik helyre se menni!
Aztán jött a K.I.M.M.
Ide már úgy jöttem, hogy tudtam azt: életképtelen vagyok. De elsőre és másodikra is volt valami külső motiváló dolog! Először a közmunka, meg a szülők. Másodszor is benne voltak a szüleim, bár akkor nagyon megtörtem. Most, harmadszorra pusztán a túlélési ösztön motivált és motivál most is.
Ide a K.I.M.M.-be a legelső napomtól kezdve úgy jöttem, hogy nem akarok már anyagozni, mert gyűlölöm azt, amiket hoz magával, gyűlölöm azt, amilyen vagyok, amikor kifordulok önmagamból.
Viszont azt nem tudtam, hogyan kell NEM ANYAGOZNI.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése