Válaszok...

Szia,

igazad van, én sem hittem, hogy ez velünk is megtörténhet! Mit nem hittem!!! Odáig fajult nálam a dolog, hogy nem voltam hajlandó hosszú ideig tudomást venni róla, hogy drogos a gyerekem… először csak az egyik, aztán, rövidebb időre ugyan, de a másik is!

Szörnyen ostoba voltam, azt hittem, ha nem mondom ki, ha homokba dugom a fejem, nem történik meg. Úgy igaziból.

A miértekre nagyon nehéz a válasz!

Már hetedikes volt Gergő, amikor elkezdődtek a gondok. Romlottak a jegyei, állandóan problémák voltak vele. Nem akarta megérteni/elfogadni, hogy miért nem mehet diszkóba, miért nem kap nagyobb szabadságot.

Volt olyan, hogy nem engedtük el valahová, de ő éjjel kiszökött (résnyire nyitva hagyta a bejárati ajtót, hogy vissza tudjon jönni a lakásba).

A társaság, akikkel együtt volt állandóan suli után, nagyon rossz hírű volt a lakótelepen. Szabadsága korlátozásának vette azt is, hogy tiltottuk tőlük. És meg is találta a módját, hogy kijátsszon minket! Hiszen állandóan dolgoztunk!

A magam részéről ezt tartom az egyik legnagyobb hibámnak! Hogy nem a gyerekeimmel foglalkoztam, hanem arra koncentráltam, hogy legalább annyit keressek, mint a férjem, ha nem többet! Azt gondoltam akkoriban, hogy akkor leszek méltó társa, és akkor leszek én is VALAKI, ha sok pénzt teszek le az asztalra.

Nem voltam következetes a gyerekeimmel, nem volt elképzelésem, hogyan akarom nevelni őket. Jöttek, én elfogadtam, és nagyon szerettem őket, de gyerek voltam magam is.

Játszottam a mártír szerepét, pedig nem éreztem jól magam így, és nem is várta senki tőlem, hogy „föláldozzam” magam a családomért! Nem is ez történt! Egyszerűen nem voltam elég érett arra, hogy gyerekeket neveljek. Még arra sem, hogy társa legyek a férjemnek!

Szóval sok mindenért okoltam magam, és talán még most is van bennem ilyesmi. Ezt az érzést, azt hiszem, SOSEM fogom tudni teljesen kiirtani magamból!

Persze ma már tudom, hogy ennek, bármily hihetetlen, nincsen sok jelentősége! Sok gyerek nő úgy föl családokban, hogy nem kap elég figyelmet, esetleg szeretetet sem, mégsem lesz drogos.

Éppen az elmúlt hétvégén, a hozzátartozói csoporton mondta Eszter (Erdős Eszter, református lelkész, a Ráckeresztúri drogterápiás otthon egyik létrehozója, vezetője. Ő tartotta most a csoportot), hogy annyi minden játszhat közre abban, hogy valaki szenvedélybeteg lesz. Családi dolgok, tágabb környezet, egy „rossz” társaság, pedagógus, genetikai adottságok (!)... ki tudja, kire mi hat úgy, hogy drogba, italba menekül!



Hogy Gergő miért akart otthonról menekülni? Nem tudom. Remélem, hogy ebből a naplóból, előbb-utóbb megismerhetjük, mi indította el ezen az úton. De lehet, hogy sosem derül már erre fény…

Az is lehet, hogy már leírta, csak mi nem vesszük észre, mert nekünk az nem lenne kiváltó ok. Annyi félék vagyunk. Még családon belül is! Ő pedig ANNYIRA más, mint mi.



Másik fiam, Bélus szintén a drogok rabja volt egy ideig… talán öt évig. Nem tudjuk pontosan, nála, hogyan és mikor kezdődött, csak annyi bizonyos, hogy később, mint Gergőnél.

És őt egy túladagolás térítette le erről az útról. Szerencsére! Nála nagyon igaz az a mondás, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr! Hihetetlenül érzékenyen reagál ma már az öccse drogosságára, azonnal észreveszi a bajt… és az utolsó cirkusz óta nagyon haragszik rá!

Gergő már kétszer volt itt, Ráckeresztúron, terápián. Egyszer 10, másodszorra 8 hónapig. A két terápia között kb. másfél-két hónap telt el. Az alatt az idő alatt is voltak itthon cirkuszok. Mégis, mindkét terápia alatt érdeklődött az öccséről, jött velünk látogatóba, beszélt vele telefonon, amikor már lehetett. Most nem kérdez róla, nem jön velünk, látszólag elege van belőle.Vagy csak belőlünk, meg ebből az egész problémából... hogy újra és újra eljátszhatta ezt velünk az testvére... nem tudom. Nem beszélget erről velünk. (Mondjuk másról sem nagyon! Rendkívül zárkózott, magának való fiatalember.)

Viszont olvassa KIMM blogját.



Drága T! Nem hiszem, hogy kielégítő választ adtam minden kérdésedre! Azt sem tudom, egyáltalán válaszoltam-e a feltett kérdéseidre.

Azért azt továbbra is őszintén remélem, hogy hasznára válhat egy-egy ilyen beszélgetés mindenkinek!