Részlet Gergő naplójából 10.

Az ÖDE* válaszát három hétig vártam, mert nem volt biztos, hogy lesz pénz rá. Közben lett munkám is. Az n.a.-s srác mondta, ha van kedvem, mehetek hozzá dolgozni. Elkezdtem melózni, festettem. Nagyon sokat segített ez, hatalmasat dobott az önértékelésemen. Kezdtem oldottabb lenni. Anyagilag is könnyebben voltam. Elkezdtem intézni az iskolát, az érettségi sulit. Ez is sínre került. Végül megjött a válasz az ÖDE-től, zöld lámpát kapott az önkéntes év, ez is sínen volt. Szóval elkezdett felépülni az életem alapja.
Jártam n.a.-ba hetente egyszer, jártam utógondozóba és Gazdagrétre is, a gyülekezetbe.
Mindezek közben, neten keresztül megismerkedtem "A"-val. Én nagyon türelmetlen voltam már az első msn-beszélgetésünk után találkozni akartam vele. De ő "leoltott", hogy nyugodjak meg, legyek türelemmel. Akkor vissza is fogtam magam. Végül aztán ő kezdeményezett. Küldött egy sms-t, hogy mi lenne, ha találkoznánk. Persze egyből belementem. Ez az egész végzetes hiba volt a részemről. A vágyaim irányítottak, minden más mellé becsatlakozott ez is. Egyre jobban nőtt az önbizalmam, határozottabb voltam, és kezdtek enyhülni a szorongásaim. Beállt a életembe egyfajta rendszeresség. Sokat találkoztam józan emberekkel.
Így nézett ki egy napom:
Reggel 6-kor meló, este haza, zuhany, kaja, aztán csoport, és "A" kilenc, fél tíz körül. A hétből 4-5 nap így nézett ki.
Ez kb. egy-másfél hónapig ment. Most úgy érzem, hogy az "A"-nál kezdett elcsúszni minden. Kb. két hétig nagyon jól éreztem magam vele. Nyugodt voltam mellette, és mindent el tudtam mondani neki, és rengeteg mindent meg is értett. Aztán kezdtem tehernek érezni az egészet. Türelmetlen voltam a saját érzéseimmel kapcsolatban. Tetszett nekem "A", de nem éreztem szerelmet. Ő mindig mondta, hogy mindent mondjak el őszintén, de erről nem mertem neki beszélni. Egy hónap elteltével egyre feszültebb voltam. A közelében kezdtem zárkózott lenni. Persze ezekről a dolgokról nem beszéltem sehol, még a Válaszútban sem. N.a.-ba soha nem beszéltem csoporton, csak eljártam.
Aztán egyik reggel "A" elment dolgozni. Nála voltam (neki van egy lakása), és ott hagyott a konyhában 40 ezret az asztalon. Pont akkor kellett leraknom otthon 35 ezret. Tízezerrel el voltam csúszva, mert baromságokra költöttem. Átszaladt az agyamon, hogy elrakom. Aztán végül is nem raktam el, de nagyon terheltek ezek a gondolatok! Sőt! Rendesen bűntudatom volt ez miatt, és képtelen voltam beszélni erről.
Aztán jött a klán-találkozó. Ez minden évben van. Összejövünk azokkal az emberekkel, akikkel a neten lövöldözni szoktunk. Egyik felem nagyon várta már ezt, de közben meg tudtam, hogy nem szabad(na) odamennem, mert tudom, hogy mi van ott. Pia, fű töménytelen mennyiségben. Azért csak elmentem. Egyáltalán nem tudtam feloldódni. Nem találtam a helyem, szorongtam. Aztán úgy döntöttem, hogy piálok, történjen valami, EZT NEM AKAROM ÉREZNI! Megittam pár sört, kezdett a fejembe szállni. Nekem ilyenkor elborul az agyam. Nem voltam csont részeg, vagy ilyesmi... Annyi viszont volt bennem, hogy beleszívjak egy jointba. Persze ez ideig-óráig jó volt, mert feldobott, felszabadult lettem. Aztán jött a bűntudat. Próbáltam "leönigazolni" magamnak, hogy ez nem gáz, nem történt semmi, ettől nem fogok visszaesni. Erre a körülöttem lévők is csak ráerősítettek azzal, hogy milyen sokat változtam. Nem ütöttem ki magam, ők láttak már csúnya állapotban. Szóval megtörtént ez a hétvége. Hazafelé a bátyám meg keresett valami pénzt, nem találta, és tiszta idegbeteg volt. Úgy éreztem, azt hiszi, én vettem el. Aztán persze ezek így bennem maradtak. Legszívesebben elküldtem volna a rákba a tesómat. Holott nem is mondott olyat, hogy énrám gondol. Nehezteltem rá nagyon, de ez nem jött ki belőlem.
Közben otthon is nőtt a feszkó a pénz miatt. Mindig részletekben adtam oda a pénzt. Ez nem is volt gond, csak bennem voltak bajok, mert mindig kifolyt a kezem közül és elkezdtem kamuzni, hogy nem fizetnek, várni kell, meg ilyesmi.
Ezt az egész hétvégét 4 napig hordoztam magamban, mire el tudtam mondani. Először a srácnak mondtam el, akivel együtt dolgoztam. Aztán a Somának. De persze a miértekre nem nagyon kerestem a választ...
Végül jött az "A". Ő érezte rajtam, hogy valami nem stimmel. Alapból zárkózottabb voltam felé már egy-két hete, de ezután végleg bezártam. Tudtam, ha elmondom, akkor vége lesz. Ezt nem akartam, annak ellenére sem, hogy nem éreztem semmit. Örültem, hogy van mellettem egy nő, van kivel lefeküdni. Van kihez menni, hogy ne kelljen otthon lenni. Szóval végül is elmondtam neki. Érezte, hogy valami baj van, de mégis hideg zuhanyként érte ez. Azt mondta, hogy éppen egy kezdődő érzésre kapta ezt. Aztán végül is ekkor találkoztam vele utoljára. Azt mondta, hogy vége ennek, itt és most. Bizonytalanságot éreztem rajta. Ez miatt én még reménykedtem, hogy nincs még vége. Még aznap este írt msn-en, hogy nem szeretne többet találkozni velem. Nagyon befordultam, csalódott voltam és rohadtul egyedül éreztem magam ezzel. Pár napra rá, a melóhelyen, ott volt előttem egy tálca gyógyszer. Túl sokat nem gondolkoztam rajta, hogy mit tegyek. Lenyúltam egy levél xanaxot és bedobtam párat. Egy hét múlva barnáztam** megint. Kifelé azt mutattam, hogy minden oké, belülről meg emésztett a bűntudat, meg a szégyen. Olyan embereknek sem tudtam beszélni erről, akik közel álltak hozzám. Július vége felé történtek ezek, ha jól emlékszem...
Az első barna után nagyon hamar visszaálltam, napi szinten nyomtam. Úgy jártam munkába is. Állandóan előre kértem a lóvét, meló után meg mentem anyagért.
Aztán egyszer nem kellett menni többet dolgozni. Mivel ezt még utolsó nap megmondták, lenyúltam az egyik főnök srácot. Itt már "vonóm"*** is volt. Pár napig kitartott ez a pénz. Aztán elkezdtem otthonról eladni dolgokat. Nem néztem semmit és senkit! Az anyag irányított. Egyre többet nyomtam, ehhez egyre több pénz kellett. Eladtam egy PLAY2-őt, amit kölcsön kaptam egy sráctól. Aztán jött az ÖDE. Azért mentem be oda, hogy pénzt szerezzek. A Kinga volt csak ott, ha jól emlékszem (Ő a mentorom felesége). Kivártam a megfelelő pillanatot és elloptam a tárcáját. Arra még emlékszem, hogy hívott a Zsolti, de aztán képszakadás. Azt hiszem a Győzővel találkoztam, és azt hiszem, egy mentőben keltem, de ez teljesen homályba vész. Nem emlékszem semmire.
Otthon is kiderültek a dolgok... Az utolsó csepp az volt nekik, amikor elloptam Anyum utolsó 4 ezer forintját. Amikor hazaértem aznap este, kidobtak. Még én voltam felháborodva. Másnap reggelig bolyongtam, aztán elmentem a Bánya utcába. Oda kerültem megint. Persze eszem ágában sem volt józannak lenni. Pénzem nem volt, nem is tudtam sehonnét szerezni...
Végigjártam az ambulanciákat, mindenhol felírattam "ricsit"****, totál reménytelennek láttam mindent. És már le is mondtam magamról. Methadon***** fenntartóra jelentkeztem. Októberben vett volna fel a Csorba. Illetve előbb is bekerülhettem volna a 15. kerületbe, de onnét is nyúltam le pénzt, és nem vettek fel oda.
Totális őrület volt! Úgy mentem az utcán, hogy folyamatosan azt figyeltem, mikor tudok valakitől ellopni valamit. Egyszer a Blahánál, egy öreg néni kezéből téptem ki a tárcáját... ma is hallom a jajgatását...
A Bánya utcában egy hétig voltam, kirúgtak onnét is. Le akartam nyúlni az egyik segítő telefonját, de nem sikerült. Nem mehetett senki, sehova, amikor észrevették. Végül odaadtam Báder Olivérnek. Így csak az utca maradt. A Moszkva téren kötöttem ki. Kéregettem az emberektől. Az volt a lényeg, hogy minél jobban be legyek tépve, NE ÉREZZEK SEMMIT!
Persze ez nem ment! 5 napig voltam az utcán, Solymáron aludtam az erdőben, vagy egy épülő házban, vagy ilyesmi. Ebben az öt napban fordult meg először a fejemben, hogy kinyírom magam. Persze ehhez én gyáva voltam mindig is. Jártam le a Válaszútba, nagyon gáz dolgokat mondtam. Ki akartam menni Spanyolországba... 100 "ricsivel" a zsebemben mondtam ezt.
Aztán egyik nap lent volt a Doki... alig bírtam a szemébe nézni! Nagyon szégyelltem magam, meg a helyzetet, amiben vagyok. Kérdezte, hogy miért nem megyek rehabra? Én meg mondtam, hogy azért jöttem most le, mert azt szeretném. Végül felhozta a Doki itt a stábon, hogy visszajöhetek-e. Erre a válaszra hat napot vártam. Otthon voltam, beengedtek erre az időre. Egy kép, hogy milyen őrületbe voltam:
Első két nap után, amit otthon töltöttem, elég komoly "vonóm" volt... beindult az agyam... pénz kell.. cucc kell! Fogtam magam, kimentem hátra, és elindultam Apám gőzborotvájával, hogy eladom. Apám utánam jött, mert hogy otthon volt... ŐRÜLET!!!
Hat napot voltam otthon, és nagyon komoly volt! Bátyámnak minden mozdulatába, nézésébe ott volt a haragja. Tapintani lehetett a feszültséget.
Aztán szeptember 29-én lementem a Válaszútba. 6 nap alatt valamennyit tisztultam. Nagyon komoly szorongással mentem végig a városon, és rám nehezedett minden, amit tettem. Kiderült, hogy jöhetek le. 3 napom volt, hogy elintézzek mindent. Lett bennem egy megnyugvás, hogy kaptam még egy lehetőséget. Minden nap végén az Ádámmal pörögtem. Piáltam, meg, amikor elmentem a Bensóhoz, írattam vele "ricsit". Intéztem a papírokat, este meg megpróbáltam szétvágni magam. Összefutottunk a Pöcökkel is, arra már nem emlékszem, hogyan, de én vele maradtam. Összetarháltunk pénzt és anyagoztunk. Ez az azelőtti szombaton volt, mielőtt lejöttem. Ott "aludtam" nála. Vasárnap meg, mielőtt találkoztam Ádámmal, hazamentem a cuccaimért és eljöttem otthonról. Útközben belefutottam egy Moszkva teres csajba. Vele még elmentem lőni egyet. Közben meg elloptam a telefonját, gőzöm sincs, minek! Illetve az anyagot akartam lenyúlni tőle, csak megébredt. Aztán este szívtunk, meg ittunk az Ádámmal. Nem is emlékszem sok mindenre, az volt a lényeg, hogy ne tudjak magamról! Reggel egy szivacsos, bőr ajtón keltem fel. Összeszedtük magunkat, mert valamit magunkba akartunk venni, mielőtt elindultunk volna ide. Itt történt még egy dolog, ami terhel, ha végig gondolom, mit is tettem. Elmentünk a Jász utcába. Akartam Rivotrilt íratni, csak nem volt rá időnk. Mivel reggel összetarháltunk egy ezrest, vettünk Methadont. Én adtam be az Ádámnak. Mivel én össze-vissza szurkáltam magam mindenki után, eléggé nyomasztó ez még most is, ha erre gondolok!
Aztán lementünk a Válaszútba, és lejöttünk ide.


*Önkéntes Diakóniai Egylet
**heroin
***elvonási tünetek
**** rivotril
*****methadon - Szintetikus opiát, erős fájdalomcsillapító. Kábítószer-fogyasztóknál is alkalmazzák az elvonási tünetek enyhítésére, ami erősen vitatható módszer, mivel a methadon is kábítószernek minősül. Nagy adagban súlyos légzéskárosodást okozhat.