"Ma kaptam ajándékba egy szép idézetet:
"Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid ne hagyjanak el, mert sokszor a romok fölött a legszebb virágok nyílnak."
(Goethe)
Olyan sokat mondó!
Megviselt az elmúlt másfél hónap, de különösen az utolsó hét.
Napok óta azon gondolkodom, mikor vettem észre először, hogy nem stimmel valami...
Azt hiszem, amikor a fényképezőgépet kérte, hogy megy az Annához, szeretne pár fotót csinálni. Hitetlenkedve néztem rá! Nem is értettem, hogy képzeli! Már eladott egy gépemet a drogért! És TUDJA, hogy mit jelent nekem a fotózás!
Persze, hogy nem adtam! És igen! Akkor már jelzett a vészcsengő! Csak megint nem figyeltem rá!
Vagy csak ANNYIRA NEM AKARTAM tudomásul venni, hogy megint kezdjük elölről az egészet!!!!
Megkaptam érte a "jutalmamat"... droggá lettek barkácsgépek, méregdrága szoftverek, elvitte az utolsó fillért is a pénztárcámból. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elküldtük otthonról. Akkor azt hittem, végre közös akaraton vagyunk...
Ebben is tévedtem.
És nem tehetem érte egyedül felelősnek Papust.
Hiszen remegve vártam minden nap, míg nem volt itthon, hogy halljam a hangját... hogy tudjam, él még! Nem adagolta túl magát!
De az életéért való rettegés mellet a harag is munkált bennem.
Aztán pár nap után megint beengedtük a lakásba. Piszkos volt, éhes.
Azóta itthon van.
Készül a rehabra. Ha visszaveszik, a Misszióba megy. Kívánom, hogy sikerüljön!
És közben ott motoz bennem a kérdés, vajon lent volt- e már a gödör alján?
Vagy megint nem engedtük meg neki, hogy megérezze a hideget?
Úgy beszéltük meg, hogy ezt a blogot ketten írjuk majd. Kértem, hogy írjon ő is... még ha csak piszkozatban is.
Borzasztó dolgokat mesélt azokról a napokról, mikor az utcán volt.
Azt mondta, agyonnyomja a lelkiismeret furdalás... a tettek terhe...
Szerettem volna, ha kiírja egy kicsit magából! Hiszen éreztem, láttam, már az is jólesett neki, hogy elmondhatta.
Eddig semmi.
Valami azt súgja belül, hogy még mindig nem kész arra, hogy kezelni tudja függőségét. VALÓBAN KEZELNI! Hiszen pszichésen MINDIG függő lesz. Azt kell megtanulnia, hogyan tud ezzel együtt élni! Úgy, hogy közben teljes legyen az élete... családdal, barátokkal, munkával...
Azt mondja TUDTA, hogy hazajöhet.
MIÉRT NEM TUDOK NEMET MONDANI???!!!!!"
Azért nem tudsz nemet mondani, mert a Fiad és bármennyire is haragszol Rá, szereted!!! Ez így normális és egyben szörnyű...
VálaszTörlésDe kívánom, hogy a legjobb legyen Nektek. Nagyon lassú folyamat ez, de szépen lassan jobb lesz!! Én hiszem és bízom ebben!!!
Szia Judit!
VálaszTörlésKöszönjük biztató, kedves szavaidat!
Igen! Én is hiszek benne, hogy lassan jobb és MINDIG JOBB lesz!
Ez a HIT és a szeretet segít túlélni a nehéz perceket. :o))