Eléggé hullámzóan van ez bennem..
Van, amikor bizakodó vagyok. Leginkább akkor érzem ezt, amikor teljes egy nap, és elégedetten tudok a nap végén elaludni, mert mindent megtettem a napban azért, hogy ha eljön az ideje, kint is tudjon működni ez, ami most itt működik.
Akkor is ilyen bizakodó vagyok, amikor arra gondolok, hogy nem megyek haza, meg nem megyek Pestre sem vissza. Közben viszont félek is ettől! Bizonytalannak érzem magam, ha arra gondolok, hogy elmegyek egy másik városba élni.
Most, hogy ezt írom, az van bennem, hogy csak akkor van esélyem, ha önállósodom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése